1. A vírusmintavételi csövek gyártásáról
A vírusmintavételi csövek az orvostechnikai eszközök közé tartoznak. A legtöbb hazai gyártó első osztályú termékként van regisztrálva, és kevés vállalat másodosztályúként. Az utóbbi időben, hogy kielégítsék Vuhan és más helyek vészhelyzeti szükségleteit, számos vállalat a „vészhelyzeti csatornát” választotta: „Kérjen első osztályú nyilvántartási engedélyt”. A vírusmintavételi cső egy mintavevő pálcikából, egy víruskonzerváló oldatból és egy külső csomagolásból áll. Mivel nincs egységes nemzeti szabvány vagy ipari szabvány, a különböző gyártók termékei nagyban eltérnek egymástól.
1. Mintavételi pálca: A mintavételi pálca közvetlenül érintkezik a mintavételi hellyel, és a mintavételi fej anyaga szorosan összefügg a későbbi detektálással. A mintavételi pálca fejének poliészter (PE) szintetikus szálból vagy műszálból (rayon) kell készülnie. Kalcium-alginát szivacs vagy fapálcika (beleértve a bambuszpálcikát is) nem használható, és a pálca fejének anyaga sem lehet pamuttermék. Mivel a pamutszál erősen adszorbeálja a fehérjét, nem könnyen oldódik ki a későbbi tárolóoldatba; és ha a kalcium-alginátot és fa alkatrészeket tartalmazó fapálcika vagy bambuszpálcika eltörik, a tárolóoldatban való áztatás szintén adszorbeálja a fehérjét, sőt gátolhatja a későbbi PCR-reakciót. A pálca fejének anyagához szintetikus szálak, például PE szál, poliészter szál és polipropilén szál használata ajánlott. Természetes szálak, például pamut használata nem ajánlott. A nejlon szálak sem ajánlottak, mert a nejlon szálak (hasonlóan a fogkefefejekhez) rosszul szívják fel a vizet, ami elégtelen mintavételi térfogatot eredményez, ami befolyásolja a detektálási arányt. Kalcium-alginát szivacs használata tilos a mintavételi pálca anyagához! A pálca nyele kétféle lehet: törött és beépített. A törött pálcát mintavétel után a tárolócsőbe helyezik, és a cső kupakját a mintavételi fej közelében lévő helyről törik le; a beépített pálca közvetlenül a tárolócsőbe helyezi a mintavételi pálcát mintavétel után, és a tárolócső kupakját beépítik. Igazítsák a kis lyukat a fogantyú tetejéhez, és húzza meg a cső kupakját. A két módszer összehasonlításakor az utóbbi viszonylag biztonságos. Ha a törött pálcát kisebb méretű tárolócsővel együtt használják, a folyadék fröccsenését okozhatja a csőben, ha eltörik, és teljes figyelmet kell fordítani a termék nem megfelelő használatából eredő szennyeződés kockázatára. A pálca nyelének anyagához üreges polisztirol (PS) extrudált cső vagy polipropilén (PP) fröccsöntött cső használata ajánlott. Bármilyen anyagot is használnak, kalcium-alginát adalékanyagokat nem szabad hozzáadni; fapálcákat vagy bambuszpálcákat. Röviden, a mintavételi pálcának biztosítania kell a mintavétel és a kibocsátott mennyiség mennyiségét, és a kiválasztott anyagok nem tartalmazhatnak olyan anyagokat, amelyek befolyásolják a későbbi vizsgálatokat.
2. Vírusmegőrző oldat: Kétféle vírusmegőrző oldat létezik széles körben a piacon: az egyik a szállítóközeg alapján módosított vírusfenntartó oldat, a másik pedig a nukleinsav-extrakciós lizátum módosított oldata.
Az előbbi fő összetevője az Eagle-féle bázikus táptalaj (MEM) vagy Hank-féle kiegyensúlyozott só, amelyhez a vírus túléléséhez szükséges sókat, aminosavakat, vitaminokat, glükózt és fehérjét adják. Ez a tárolóoldat fenolvörös nátriumsót használ indikátorként és oldatként. Amikor a pH-érték 6,6-8,0, az oldat rózsaszínű. A szükséges glükózt, L-glutamint és fehérjét a tartósító oldathoz adják. A fehérjét magzati szarvasmarha-szérum vagy szarvasmarha-szérumalbumin formájában biztosítják, amely stabilizálja a vírus fehérjehéját. Mivel a tartósító oldat tápanyagokban gazdag, elősegíti a vírus túlélését, de a baktériumok növekedését is jótékonyan befolyásolja. Ha a tartósító oldat baktériumokkal szennyeződik, azok nagy mennyiségben szaporodnak. A metabolitjaiban található szén-dioxid a tartósító oldat pH-értékének rózsaszínről sárgára való csökkenését okozza. Ezért a legtöbb gyártó antibakteriális összetevőket ad a készítményeihez. Az ajánlott antibakteriális szerek a penicillin, a sztreptomicin, a gentamicin és a polimyxin B. A nátrium-azid és a 2-metil nem ajánlott. Inhibitorok, például a 4-metil-4-izotiazolin-3-on (MCI) és az 5-klór-2-metil-4-izotiazolin-3-on (CMCI) használata nem ajánlott, mivel ezek az összetevők befolyásolják a PCR-reakciót. Mivel az ebben a tartósító oldatban található minta alapvetően élő vírus, a minta eredetisége a lehető legnagyobb mértékben megőrzhető, és nemcsak a vírusnukleinsavak extrakciójára és kimutatására, hanem a vírusok tenyésztésére és izolálására is használható. Meg kell azonban jegyezni, hogy kimutatásra való felhasználás esetén az inaktiválás után a nukleinsav-extrakciót és -tisztítást el kell végezni.
Egy másik típusú tartósító oldatot nukleinsav-extrakciós lizátumon alapulva készítenek, amelynek fő összetevői a kiegyensúlyozott sók, EDTA kelátképző szer, guanidinsó (például guanidin-izotiocianát, guanidin-hidroklorid stb.), anionos felületaktív anyag (például dodekán-nátrium-szulfát), kationos felületaktív anyagok (például tetradecil-trimetil-ammónium-oxalát), fenol, 8-hidroxi-kinolin, ditiotreitol (DTT), proteináz K és egyéb összetevők. Ez a tárolóoldat a vírus közvetlen hasítására szolgál, a nukleinsav felszabadítása és az RNáz eliminálása érdekében. Ha csak RT-PCR-hez használják, akkor alkalmasabb, de a lizátum inaktiválhatja a vírust. Ez a fajta minta nem használható víruskultúra elválasztására.
A víruskonzerváló oldatban használt fémion-kelátképző szerként EDTA-sókat (például dikálium-etilén-diamin-tetraecetsavat, dinátrium-etilén-diamin-tetraecetsavat stb.) ajánlott használni, és heparin (például nátrium-heparin, lítium-heparin) használata nem ajánlott, hogy ne befolyásolja a PCR-detektálást.
3. Tartósító cső: A tartósító cső anyagát gondosan kell kiválasztani. Vannak adatok arra utalnak, hogy a polipropilén (polipropilén) összefüggésben áll a nukleinsavak adszorpciójával, különösen nagy feszültségű ionkoncentráció esetén. A polietilén (polietilén) előnyösebb, mint a polipropilén (polipropilén). Könnyen megfogható benne a DNS/RNS. A polietilén-propilén polimer (poliallomer) műanyag és néhány speciálisan feldolgozott polipropilén (polipropilén) műanyag tartály alkalmasabb a DNS/RNS tárolására. Ezenkívül, ha törékeny pálcát használ, a tárolócsőhöz 8 cm-nél magasabb tartályt kell választani, hogy megakadályozzuk a tartalom kifröccsenését és szennyeződését, amikor a pálca eltörik.
4. Víz a gyártáskonzervációs oldathoz: A gyártáskonzervációs oldathoz használt ultratiszta vizet 13 000 molekulatömegű ultraszűrő membránon kell szűrni a biológiai forrásokból származó polimer szennyeződések, például RNáz, DNáz és endotoxin eltávolítása érdekében, és a szokásos tisztítás nem ajánlott. Víz vagy desztillált víz.
2. Vírusmintavételi csövek használata
A vírusmintavételi csővel történő mintavétel főként oropharyngealis mintavételre és nasopharyngealis mintavételre oszlik:
1. Szájgarati mintavétel: Először nyomja meg a nyelvet a nyelvnyomóval, majd nyújtsa ki a mintavevő pálca fejét a torokba, hogy áttörölje a kétoldali garatmandulákat és a garat hátsó falát, és enyhe erővel törölje át a garat hátsó falát, kerülve a nyelvegység érintését.
2. Orrgarat mintavétel: egy pálcával mérje meg az orrhegy és a fülcimpa közötti távolságot, és jelölje meg ujjával. Helyezze a mintavételi pálcát az orrüregbe a függőleges orr (arc) irányában, a pálca legalább a fülcimpa hosszának feléig érjen az orrhegyig. Hagyja a pálcát az orrban 15-30 másodpercig, finoman forgassa el 3-5-ször, majd húzza ki a pálcát.
A felhasználási módból nem nehéz megállapítani, hogy akár oropharyngealis, akár nasopharyngealis törletről van szó, a mintavétel technikai feladat, ami nehéz és szennyezett. A gyűjtött minta minősége közvetlenül összefügg a későbbi kimutatással. Ha a gyűjtött minta vírusterhelése alacsony, könnyen okozhat álnegatív eredményt, nehéz megerősíteni a diagnózist.
Közzététel ideje: 2020. június 21.
